Barota Mihály

Barota Mihály (Bököny, 1922. november 12.) Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, a Királyi Katolikus Gimnáziumban kezdte, majd a Tanítóképzőben folytatta. Az oklevél megszerzése után Nyírderzsben kezdett tanítani. 1950‐ben került vissza Nyíregyházára, ahol előbb diákotthon‐vezető, majd tanulmányi felügyelő lett. Egerben általános iskolai tanári, Debrecenben középiskolai tanári képesítést szerzett. 1954‐ben újságíró lett, a megyei napilap szerkesztőségébe került. A szorosabban vett újságírói munka mellett rendszeresen publikált novellákat is az újságban. Már ugyanebben az évben egy Debrecenben kiadott antológiában is szerepelt Szigetlakók című elbeszélésével (Túl a Tiszán. Szerkesztette: Durkó Mátyás és Kiss Tamás. Debrecen, 1954). 1956 az ő kibontakozó pályáján is törést eredményezett. A forradalmi eseményekben való részvétele miatt egy év börtönbüntetésre ítélték, s kiszabadulása után pedagógusként is, íróként is hosszú időre periférikus helyzetbe szorult. Végül egy gyermek és ifjúságvédő intézetben kapott állást, s csak 1968‐ tól taníthatott újra, előbb a Kossuth Lajos, majd a Bánki Donát szakközépiskolában. Nyugdíjazása után, 1983‐ban, családi okokból Szombathelyre költözött. Önálló művei: Bölcső és katedra. Nyíregyháza, 1972; Túri Sándor. Nyíregyháza, 1981; Ház a Mosonyi utcában, Bp. 1989; Diákélet Pannóniában, Szombathely, 1991; Szigetlakók, Nyíregyháza, 1992. Lásd még: Bököny, Nyírderzs Irodalom: Páll Géza: Barota Mihály: Bölcső és katedra. Kelet‐Magyarország, 1972. december 10. Bodnár István: Ház a Mosonyi útcában. Kelet‐Magyarország, 1989. december 16.

 /Katona Béla: Szabolcs‐Szatmár‐Bereg irodalmi topográfiája, I. Nyíregyháza: Jósa Múz. 1996./